„Jobban szerettem, mint a saját életemet, és közben bármit megtettem érte! Szó szerint bármit! Azonban fogalmam sincs mi történt, amiért ennyire megváltozott mindez. Amiért éveken át harcoltunk… egy szempillantás alatt odalett. Bár nem tehetünk sokat a kapcsolatunk megmentésért… próbálkoznunk kell, akármennyire is fáj.”
„Kockáztattam… Nem is keveset… egyenesen az életemet, csakhogy megmentsem, és önző módon láncoljam magamhoz. Nem tudhattam, hogy évek múlva ez lesz a vége… egy tönkrement házasság, amelyért már képtelen vagyok harcolni, de mégsem vagyok képes beismerni, hogy vége… vége ennek az örült szenvedélynek.”
„Nem volt más választásunk, mint belenyugodni abba, hogy férj és feleség leszünk, ameddig világ a világ. Én próbáltam szeretni - teljes szívemből – azonban kudarcba fulladtam. Van az úgy, hogy két ember ki nem állhatja egymást, de muszáj egy párként élniük. Emlékszem, a Roxfortban Rella ki nem állhatott, ahogyan az esküvőnk napján sem. És nem tudtam hibáztatni a szökéséért…”
„A húgom borzasztó nagy vétséget követett el azzal, hogy megszökött. El nem tudja képzelni apám, mennyire dühös volt, velem együtt. Szégyenbe hozta a családunk mindenki szeme láttára. Ez megbocsáthatatlan, arcátlan lépés volt tőle. De megfogadtam, hogy tönkreteszem őt, Blackel együtt. És akkor csapok le, mikor a legkevésbé sem várják.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése